Oláh Tamás: Táncolunk
A zene hullámain
ringunk.
Fogom derekad,
és a sebzett perc suhanva
velünk száll.
Lépéseimhez igazítod
lépéseidet.
Részegítő ujjaink
egybekulcsolódnak.
Szorítalak.
Kócos hajad arcomat érinti,
beszívom illatát.
Tiltón is engedő combjaid
közé lépek.
Szádat keresem.
A ritmus gyorsra vált,
messze perdülsz tőlem,
a vonzalom kötele
a végső határig feszül.
Álmom távolában
újra magamhoz szorítalak.
Nem akarunk
a Földön maradni többé,
a sötét hosszú karjaira
bízzuk magunkat.
Emelkedünk, súlytalanul,
föl a magányos égboltig.
Mind az öt kontinens messze
alattunk pislákol.
A búcsúzó fénysugár
elém rajzolja ruhátlan alakodat.
Apró csillagokból
fűzött köpenyt terítek rád,
hogy meg ne fázz.
Kezedbe teszem
a Holdat.
Egybeforrt szenvedélyünk
vérünkben lobog,
vágyaink ezre árad
szét bennünk.
Szavak, amiket ki se
kell mondanunk,
táncoltatnak minket
a végtelen távolába…
ringunk.
Fogom derekad,
és a sebzett perc suhanva
velünk száll.
Lépéseimhez igazítod
lépéseidet.
Részegítő ujjaink
egybekulcsolódnak.
Szorítalak.
Kócos hajad arcomat érinti,
beszívom illatát.
Tiltón is engedő combjaid
közé lépek.
Szádat keresem.
A ritmus gyorsra vált,
messze perdülsz tőlem,
a vonzalom kötele
a végső határig feszül.
Álmom távolában
újra magamhoz szorítalak.
Nem akarunk
a Földön maradni többé,
a sötét hosszú karjaira
bízzuk magunkat.
Emelkedünk, súlytalanul,
föl a magányos égboltig.
Mind az öt kontinens messze
alattunk pislákol.
A búcsúzó fénysugár
elém rajzolja ruhátlan alakodat.
Apró csillagokból
fűzött köpenyt terítek rád,
hogy meg ne fázz.
Kezedbe teszem
a Holdat.
Egybeforrt szenvedélyünk
vérünkben lobog,
vágyaink ezre árad
szét bennünk.
Szavak, amiket ki se
kell mondanunk,
táncoltatnak minket
a végtelen távolába…
Oláh Tamás (1944-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése