Arany-Tóth Katalin: Kegyelem

Nyáresti éjben
alszik a túlpart:
távoli, kéklő
ormokba olvadt.

Csönd tenyerében
hallgat a sóhaj,
bíboros álom
árnyakra fényt varr.

Rendez az Isten
vágyat és vétket,
összerak vérző
törtből – egészet.

Arany-Tóth Katalin (1966-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Grecsó Krisztián: Legjobban nélküled

Nagy László: Csönd

Sohonyai Attila - Szanaszét összeszedve