Cs. Nagy László: Bátran
(Pilinszky evokáció)
„Bátran viseld magányodat”
kifosztott semmi-képed,
napvérrel ír az áldozat,
ha hajnalon feléled,
magadba fojtott illatod
lebeg az égre kelve,
jámborságod is elhagyod,
s az öntudat keserve
lefoszlik tegnapod helyén,
a távolság beissza,
a vérben ázó nap hevén
elpárologva tiszta
szívedre emlék-fény csorog,
s az öröklétbe vésve,
feltűnnek álom-lábnyomok,
mit én látok. „Vagy én se.”
„Bátran viseld magányodat”
kifosztott semmi-képed,
napvérrel ír az áldozat,
ha hajnalon feléled,
magadba fojtott illatod
lebeg az égre kelve,
jámborságod is elhagyod,
s az öntudat keserve
lefoszlik tegnapod helyén,
a távolság beissza,
a vérben ázó nap hevén
elpárologva tiszta
szívedre emlék-fény csorog,
s az öröklétbe vésve,
feltűnnek álom-lábnyomok,
mit én látok. „Vagy én se.”
Cs. Nagy László
Megjegyzések
Megjegyzés küldése