Cs. Nagy László: Tarts velem
Az őszi fényt a hullám partra rántja,
árnyára hajlik szomjasan a nád,
fecseg, zizeg a hulló levél-bárka,
a nap vörösen izzik, mint a szád.
Mosolyod a tótükör beissza,
felpántlikáz majd vele egy felleget,
tükörfényből összefont kalitka
rácsozza rabságba ejtett két szemed.
Felcsillansz még a szerteszórt avarban,
míg hajad festi rá a rőteket,
közénk szivárványt ölelget a dallam,
és fodrok lengnek hulló permetet.
Tarts velem, csak gyerekként szaladni,
az őszi kézmeleg el nem kopott,
a színekből miénk mindig csak annyi,
mit egy vad pillanat belénklopott.
Cseppet se bánd ha megrekedt a kérdés,
hisz bűnök nélkül magam vádolom,
a tűnt valóság lett istenkísértés,
én valóságunk álmát álmodom
árnyára hajlik szomjasan a nád,
fecseg, zizeg a hulló levél-bárka,
a nap vörösen izzik, mint a szád.
Mosolyod a tótükör beissza,
felpántlikáz majd vele egy felleget,
tükörfényből összefont kalitka
rácsozza rabságba ejtett két szemed.
Felcsillansz még a szerteszórt avarban,
míg hajad festi rá a rőteket,
közénk szivárványt ölelget a dallam,
és fodrok lengnek hulló permetet.
Tarts velem, csak gyerekként szaladni,
az őszi kézmeleg el nem kopott,
a színekből miénk mindig csak annyi,
mit egy vad pillanat belénklopott.
Cseppet se bánd ha megrekedt a kérdés,
hisz bűnök nélkül magam vádolom,
a tűnt valóság lett istenkísértés,
én valóságunk álmát álmodom
Cs. Nagy László
Megjegyzések
Megjegyzés küldése