Jónás Tamás: Negyedik emeleti elégia

1.
Itt vannak a közelben fák.
Öltöznek, vetkőznek
fürge ősznek,
lomha tavasznak.
Bennünk hétköznapok kergetőznek
a megszokás szelében, s halomba ragadnak,
mint a gyűlő avar.
S nem takarítjuk el.
Úgy teszünk, mint akinek másfajta, súlyos gondja van.

2.
Élnek bennünk idegen nyarak,
lappangva, csontba zárva,
ráégve mellkasunk belső falára,
s éjszaka a takarók alatt
lángokba kapnak, felviláglanak.

3.
Ahol mi lakunk, az utcában,
nagyok az ablakok.
Nem nézünk ki rajtuk,
de néhányan,
mesealakok,
akik mögöttük élünk,
redőnyök, függönyök, íróasztalok
mögül össze-összenézünk.
Fölöttünk kíváncsi hallgatók az istenek.
Éjszaka, mikor szívünk sistereg
a csendtől,
ők néznek le fentről,
ahogy bogarakra néz a kisgyerek.

Jónás Tamás (1983-)