Turczi István: Üresség (elégia az elégiáért)

Harmadik tétel
moderato

A csöndé vagyok
Néma a tér Nématér
Csendbeszéd
Testtelen, de testre vár
Csendbe szedve csendbeszéd
Mi szól Ha hang Ha ködbe vész
Ha megérint Ha vergődik
Ha lepketánc
Mi szól Ha áttetsző Ha árnyalat
Ha más ütemre jár
Ha nem beszéd, csak néma csend,
s mi az, miről levált
Ha méltóság Ha érintés,
mit jelenlétem úgy visel, mint
fák a madár mindennapi rítusát
Mi szól Ha áradás Ha körvonal
Ha hosszú volt az éjszaka
Ha idő, ha jön, akár a lepkeszárny

Ennyi csöndet ki bírhat el
Mintha máris köddel lenne tele a szám
Ha csönd-igék
Ha foglyul ejtett mondatok
A szó A szó A szó Nagy a kísértés
De mit csináljak a szavakkal én
Ha felsebzik a levegőeget
Ha átrendezik a fákat
De nem adnak enni madarainknak
Mi szól Ha már a madarak sem
Ők aztán ismerik a bánatot
Hogy bírták ki eddig hallgatás nélkül
Mi szól Ha én sem Én sem
Csak írom a hallgatást
Hosszú ez az éjszaka
És néma, mint a szavak,
amikor összeérnek és eláll a szavuk
Könnyű fanyarság, amit a köd lehel
Torkomban érzem Torkomban érzem
hiszen egyetlen torkot adott az Isten
Torkomban érzem a csendet
Nyelni sem merek Hátha felrobban

Mondd Mi szól
Ha néma volt az indulás
Ha néma lesz az érkezés
Ha lesz Ha lesz De nem
Elakad az éjszaka
Fennakad egy pókfonálon
Mi szól Ha zúgás a fülben
Ha örvény Ha pontos és kimért
Ha mégis hangtalan
Ha hosszú volt Ha fennakad
Még csillagkertek Még feketekék
Még ezüst szonettek csüngnek
fenyőfám tűhegyén
Még hosszú lesz Még hosszú lesz
Hogy bírtam ki eddig hallgatás nélkül

Turczi István (1957-)