Borbély Szilárd: Három kavics a sírra

[ I. ]
Mert azt várják a holtaktól, hogy tudják az utat
a mindennapok szakadéka fölött. Amikor
elhagyják a kétségbeesés vidékeit, és elindulnak
egy távoli, ismeretlen birodalom felé,
amely olyan, mint a zene. Áradó, mindenütt
jelenlévő magányos várakozás. Ez a zene
nem töri át a falakat. Halkan kopog.
A réseken szivárog át. Nesztelenül belopódzik,
és feltöri a láda mélyére rejtett diót.
Előgurítja az elveszettnek hitt üveggolyót,
játszik vele. Egyszerre pattannak el a vitrinekben
a metszett kristálypoharak. Pattan el a húr.

[ II. ]
Nyitott doboz Isten léte, tele
halottakkal. Egymásra dobálva
fekszenek benne, és néznek el
messze. Szemüket egy pillanatra sem
hunyják le. Isten egy távoli zugban
kucorog, és reszket. Görcsösen össze-
szorítja szempilláit. Vékony,
nyüszítő hangon sír.

[ III. ]
Nyitott doboz Isten léte, tele
játékkal. Néha gyerekek ülik körül,
keresgélnek benne. Minden játék egy
rejtély. Isten ott ül közöttük, és
figyeli őket. Maga is gyermek, aki
keresgél. Amikor valamit talál,
megörül neki. Forgatja kicsi
kezében. Majd visszaejti.

Borbély Szilárd (1963-2014)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Grecsó Krisztián: Legjobban nélküled

Nagy László: Csönd

Sohonyai Attila - Szanaszét összeszedve