Ádám Tamás: Didergő vers

Majának


Csontot tört a hideg,
az állomás görnyedt hátán
szoborrá fagyott egy
rozsdásfarkú szerelmes pár.
Nem segített már rajtunk
zuhanó tűzmadár.

Hónapokig zárva maradt
a rézlakat. Hasztalan fújtatott
a hősugárzó, mint lakkozott
hajtincsek, foltos szőnyegre
peregtek a virágok levelei.
Nehéz szeretkezni fagypont alatt.

Fekete szemedben szikrázott a vágy,
erőlködött az öreg konvektor,
a csapból langyos víz csöpögött.

Csikókályhát hiába kerestünk,
mégis olvadt a műanyag katicabogár
a remegő lábú asztal fedelén.
Ezt teszi a testmeleg.

Összetoltunk két fázó sezlont,
barangoltunk, tágult a szoba.
Matrac izzott alattunk, sajnáltuk
az udvaron didergő hóembert,
pufajkát dobtunk a hátára,
hajnalra elolvadtunk.

Ádám Tamás (1954-)