Ijjas Tamás: Nem mendegél

Hagyni akartunk valami nyomot a padon,
pecsétet a lezárt borítékra. Volt nálad
egy mandarin, kell a vitamin, mindig van
nálad gyümölcs. Bólintottam, tedd le,
hagyjuk itt, ne osszuk gerezdekre.
Gömbölyű válladra hullt a kezem,
percekig néztük, mint egy szobrot,
hogy az éhség rontja meg vagy
a rothadás, olyan mindegy volt.
Sosem lesz ugyanolyan már
az arcunk, a szánk, a négy néma
gerezd, és nem lesz újra egy
a kibelezett gyümölcs,
mégis körbeölelt minket valami
viaszos héj, nem leszünk már
messzebb egymástól, mint borítékon
a címzett és a feladó neve.

Ijjas Tamás (1978-)