Oláh Tamás: Maradj állva

szemed nyisd ki
hallgasd belső
monológodat
rázd ki az ész tarisznyáját
felejtsd el amit tanultál
mindig állva maradva
mint a fák
gondolatlan szellemek
súgjanak neked
tudatlanság boldog
kábulatában
áramtelt
tekinteted hatoljon át
ruhán bőrön húson
részecskéid keveredjenek
össze Isten darabkáival

külön utat járj
a résen át Te tekintesz ki
ha nem vigyázol báb
maradsz a bukott hatalom
színpadán
ne legyél képzeleted
szeszélye
bűnök vihara ne sodorjon el
mézbe mártott
szavak rád ne tapadjanak
porold ki holnapnélküli
életedet

a maró gyönyört
tetetett
csókot és harapást
kerüld a talmi szépséget
fürödj az ihlet illatában
mártóz meg
édes-keserű vízében

kísérjen utadon
a rejtett
merülj el a jó szívében
lépéseid vigyenek
a legbelső pontba

mindig állva maradva
kezed fogjon erősen
a szél téged simogasson
az eső rád hulljon
a királyi zene neked szóljon
ami benned születik
ringasson
emeljen a magasba

szüless meg újra
a teljesre
megtisztulva
emelkedj
a táguló mindenség
névtelen tömegében
mindig felfelé
mindig állva maradva
minden halálban

a születés előtti
semmiben lebegve
alvadt fénytelen fénybe érve
a jelen pillanatában
a most múlhatatlan idejében
éber álom
ezeréves győzelmében
fájdalom fagyott üvegében
a szabad lélegzet

véres örömében
mindig mindig
száz halálban is
maradj állva

Oláh Tamás (1944-)