Jeney Andrea Zsuzsanna: Tóparti este
A túlsó part szinte láthatatlan, kivehetetlenek a részletek. Távolabb hullámzó hegyvonulat; fáradtra fakult, zöldes sziluett. Cikázó borzongás a víz színén, iszapos felhőpaplan a pára, bolyhok közt rekedt mohos derengés; a délután ennyit hagyott hátra. Néha egy-egy elnyújtott rikoltás az egykedvű susmorgás felett. Vattába burkolózó hangok, megrasztásodott békanyál a csend. Sehol egyetlen fehér vitorla. Egy magányos stégen vén kormorán mozdulatlanná dermedt alakja; a ritkán látott vendég csontsovány. Szokatlanul magas a vízállás, a part menti sziklák felszín alatt. Összetört nádcsomók a fövenyen. Néhány szétázott, málló fadarab. Fűszálak alá szorult tollpihe. Egy platán törzsén göcsörtös hegek. Szétgurult szögek a gyökerek közt. De a levegő még bársonymeleg. Jeney Andrea Zsuzsanna