Kántor Zsolt: A szőlőtő kék rézgálica rejt

Préselt, gyűrött múlt, mennyi hajnal van benned,
esők, darazsak emléke, június hülye íze,
keserű, gyógyító nedvek, rostok, a nyelés élvezete.
Inak és erek, alkonyi szomorúságok, óvatos érintések, most múljatok!
Magány és együttlét, fegyelem és figyelem.
Egymásba nőtt varratok, seb és lemondás.
Belőletek is elég legyen!
Suttogás és szomj s az a sok kitérő, kisiklás.
Erdő szaga, könnyek, szavak: egy ujjbegyen.
Felissza egy itatós, mint a kiöntött tintát.
Aggódások pora, nevetés, vihar. Áldás és átok.
Minden egyetlen pirosló szőlőlevélen.
A lét akar szólni, mint hullás és bomlás.
De nem érek rá éppen. Nincs megoldás.


Kántor Zsolt (1958-2023)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szabó Lőrinc: Mit láttam benned?

Sohonyai Attila - Szanaszét összeszedve

Weöres Sándor: Rongyszőnyeg (127)