Szép Ernő: Ügyetlen szavak
Ón,
érzem mindig, valahányszor sóhajtok,
mintha a szívem közepébe vón.
Gong,
hang, illat arc, verssor megüti néha,
mélyen, sokáig ellankadva bong.
Táj,
szűzen dereng az élet fátylain túl,
elmúlt, nem látom. Itt maradni fáj.
Dal,
sehonnan jön, hajnalból, álomhangon,
fülelném, de a csendbe belehal.
Könny,
felfut szívemből, mint a gyöngy, szememhez,
megbánja és a szívbe visszajön.
érzem mindig, valahányszor sóhajtok,
mintha a szívem közepébe vón.
Gong,
hang, illat arc, verssor megüti néha,
mélyen, sokáig ellankadva bong.
Táj,
szűzen dereng az élet fátylain túl,
elmúlt, nem látom. Itt maradni fáj.
Dal,
sehonnan jön, hajnalból, álomhangon,
fülelném, de a csendbe belehal.
Könny,
felfut szívemből, mint a gyöngy, szememhez,
megbánja és a szívbe visszajön.
Szép Ernő (1884-1953)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése