Egyed Emese: Érthetetlen
Ha ülsz, ha állsz, ha elringat az álom,
ha félbehagytad a szót, s nem tudod, hol,
ha nekivágtál – s eltévedsz a tájon,
ahol neked az isten se parancsol,
ha úgy érzed, hogy végre tiszta lappal
ébredtél, és nyugodtan élhetsz most már,
ha mégis fojt az éjjel, fojt a hajnal,
ha elmosolyodsz, pedig sírni tudnál:
a kedves úgyis ott van mindenedben,
nem kér, nem hív, nem követel magának,
csak érzed melegét sűrű hidegben,
csak érzed karjait, ha űz a bánat,
örömödben is érzed, érthetetlen,
hogy ivódott így beléd, meddig fájhat.
ha félbehagytad a szót, s nem tudod, hol,
ha nekivágtál – s eltévedsz a tájon,
ahol neked az isten se parancsol,
ha úgy érzed, hogy végre tiszta lappal
ébredtél, és nyugodtan élhetsz most már,
ha mégis fojt az éjjel, fojt a hajnal,
ha elmosolyodsz, pedig sírni tudnál:
a kedves úgyis ott van mindenedben,
nem kér, nem hív, nem követel magának,
csak érzed melegét sűrű hidegben,
csak érzed karjait, ha űz a bánat,
örömödben is érzed, érthetetlen,
hogy ivódott így beléd, meddig fájhat.
Egyed Emese (1957-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése