Dutka Ákos: November este
Mikor árnynyal, köddel telt az este
s a lámpa hamvas, rőt homályban ég,
karos széked mintha sírni kezdne,
itt jár a lelked kósza árnya még.
Mintha lágyan selymesen suhanna
a régi kendőd kis szobámon át,
két karod a vállamra fonódva,
érzem lebontott hajad illatát.
Ilyenkor halkan meggyújtom a mécset,
mely velünk annyi éjen együtt égett
s várlak, várlak, hátha, hátha még…
S reggel – ülök két karomra bukva,
ágyunk vetetlen benn a régi zugba,
s a lámpa kormos rőt homályban ég.
s a lámpa hamvas, rőt homályban ég,
karos széked mintha sírni kezdne,
itt jár a lelked kósza árnya még.
Mintha lágyan selymesen suhanna
a régi kendőd kis szobámon át,
két karod a vállamra fonódva,
érzem lebontott hajad illatát.
Ilyenkor halkan meggyújtom a mécset,
mely velünk annyi éjen együtt égett
s várlak, várlak, hátha, hátha még…
S reggel – ülök két karomra bukva,
ágyunk vetetlen benn a régi zugba,
s a lámpa kormos rőt homályban ég.
Dutka Ákos (1881-1972)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése