Háy János Amikor történt

Amikor történt,
ami történik,
mert más nem lehet,
a szív peremén
ritmust ver a képzelet.
Az ereken át
üzen a dobgép,
s a szívre rázuhan
valami nehezék.
Akár a télhideg:
nincs kabát,
hogy kintrekesztené,
nincs meleg szoba,
hogy kívülre zárná:
ami történt.
De a tavasz sepert,
először a havat el,
majd az ónos jeget,
s aztán a húzós szelet,
végül kiugrasztotta
a fák belét.
Mintha súlyukat
vesztették volna.
Csak később érezhettem,
nem löki hátra
semmi a lüktetést.
Nem ver ki idegen ritmust
semmi a szív peremén.
De volt-e más dobszó,
amikor történt?
Késve pucol a valóság,
hetekig bőgnek
a súlyos hengerek,
s mikor erejét
veszti a képzelet,
az idő időt seper.
Aztán újra történik,
súlyosul és dobol,
hiába tudni: érvénytelen,
nehezék mégis
és idegen zene.
Helyt helynek
töröl a tavasz,
súlytól súlynak szabadít.
Amit tudni: nem tudni;
ami történik:
elmozdít.

Háy János (1960-)