József Attila: Őszi alkonyat

Az őszutói barna alkonyat
halkan piheg a pelyhező havon.

Vállamra érzem szép, meleg nyakad
és messzi csókod itt az ajkamon.

Hideg vonyít, agyonmart arcomat
forró öledre mégse hajthatom.

Be messze vagy még! Bús az alkonyat,
lágy hópihékbe hull a bánatom.


1922

József Attila (1905-1937)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sohonyai Attila - Szanaszét összeszedve

Nagy László: Csönd

Grecsó Krisztián: Legjobban nélküled