Petri György: Elégia
Ha nem vagy itthon, üres a lakás.
Én csak tátongok. Üresség vagy űr?
Csupa menés vagyok, meg maradás,
jaj, miért hagytál ilyen egyedül.
Horgon, önmagam nehezékeül,
nagy halra várok. Lesz-e harapás?
Konzisztens vagyok, mint egy farakás.
Nézd csak! Madár vagy kõdarab repül?
Én zuhanok. Magamba, egyre beljebb,
és nem azért, hogy némi örömre leljek.
Vágyok egy szilárd, sík felületet -
nem tart soká, úgyis meg kell, hogy haljak!
- ez mostan a hányadik emelet? -
Hadd szürcsöljem ki, mint az osztrigát:
a Veleteket, Nélkületeket.
Én csak tátongok. Üresség vagy űr?
Csupa menés vagyok, meg maradás,
jaj, miért hagytál ilyen egyedül.
Horgon, önmagam nehezékeül,
nagy halra várok. Lesz-e harapás?
Konzisztens vagyok, mint egy farakás.
Nézd csak! Madár vagy kõdarab repül?
Én zuhanok. Magamba, egyre beljebb,
és nem azért, hogy némi örömre leljek.
Vágyok egy szilárd, sík felületet -
nem tart soká, úgyis meg kell, hogy haljak!
- ez mostan a hányadik emelet? -
Hadd szürcsöljem ki, mint az osztrigát:
a Veleteket, Nélkületeket.
Petri György (1943-2000)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése