Fecske Csaba: Búcsú

az útig kisérte
holdfényben állt a kert
könny szökött szemébe
de sírni mégse mert
nézte a távozót
elidőzve hosszan
abban a rátörő
fénylő fájdalomban
míg ment a kerten át
lépteibe veszve
egy szép álomvilág
burkát szétrepesztve




Fecske Csaba (1948-2025)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szabó Lőrinc: Mit láttam benned?

Weöres Sándor: Rongyszőnyeg (127)

Sohonyai Attila - Szanaszét összeszedve