Filip Tamás: Találkozás a lépcsőn?

Érezd a párák kék szagát a tengeren,
mely egyetlen evezőcsapást sem felejt.
És bocsáss meg e fellengzős mondatért,
valahogy el kellett kezdenem.

Vagy nézd a sivatag hullámzó redőit,
mintha kilátszana a föld agya.
Lábnyomok rajta a gondolatok,
s ahol a lábnyomok véget érnek,
ott csontok fehérlenek.

Hegyek gerince, mint a könyveké.
Villámok olvassák mohón a szerzők
nevét s a címeket. Elolvasztják
a követ is, ha meglelik, akit keresnek.

Ha a költészet lépcső, mely Istenhez
vezet, a sántákkal mi lesz?
Nekik hol van a lift?
Vagy hozzájuk lesétál az Úr?
És felolvas Montalétől valamit?

Filip Tamás (1960-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél