Zsille Gábor: Milyen könnyű volt

A legjobban, azt hiszem, a platánok kérgére
emlékszem, a szanaszét heverő lemezekre
szújáratokkal, hangyákkal, s hogy milyen könnyű volt
letörni őket a törzsről, a reccsenő, száraz
gallyakra a csúszdák és mászókák körül, a fák
illatára, mit órákig hordoztam bőrömön,
a bérházak verőfénytől szikrázó, sarkig tárt
ablakaira szombat délelőtt, a balkonon
napozó nénikre, a törpefenyők hűsére,
a dombra, a gallyakra, a platánok kérgére.


Zsille Gábor (1972-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél