Bertók László: A maradék aprócska részre
A peremre, a percre, a maradék
aprócska részre építeni föl, vagy
legalábbis elkezdeni újra, azonnal
az építkezést, hiszen bármikor
tovább hasadhat, arrébb fordulhat,
magába szippanthat, hiába várakozol
(álmodozol, tervezel, jajgatsz,
kapkolódsz). A vonzás-taszítás
s a kiterjedés (a tehetetlenség, a tömeg)
érezhetően továbbra is (úgyszólván)
a „térdén lovagoltat”, csak meg kell
fognod a gyeplőt, rá kell hagyatkoznod
a lüktetésre (a vágtára?, a kocogásra?),
hinned kell, és erősen koncentrálnod,
amíg bele nem veszel (feledkezel?,
temetkezel?) az utolsó sejtből is
kihullámzó ritmusba (dallamba?,
tiltakozásba?). Amíg nem érzékeled
a legkisebb részecskében is megint
a jelenlét végtelenségét s a
folytonos hiányból érkező késztetést,
a huzatot, amellyel a bizonytalanná vált
térben és időben is a szemed elé sodorja,
az orrodba lebegteti, a füledbe suhogja,
a bőrödre feszíti, az agyadba fészkeli,
a képzeletedbe festi, a nyelvedre röpteti
kimondhatatlan önmagát.
aprócska részre építeni föl, vagy
legalábbis elkezdeni újra, azonnal
az építkezést, hiszen bármikor
tovább hasadhat, arrébb fordulhat,
magába szippanthat, hiába várakozol
(álmodozol, tervezel, jajgatsz,
kapkolódsz). A vonzás-taszítás
s a kiterjedés (a tehetetlenség, a tömeg)
érezhetően továbbra is (úgyszólván)
a „térdén lovagoltat”, csak meg kell
fognod a gyeplőt, rá kell hagyatkoznod
a lüktetésre (a vágtára?, a kocogásra?),
hinned kell, és erősen koncentrálnod,
amíg bele nem veszel (feledkezel?,
temetkezel?) az utolsó sejtből is
kihullámzó ritmusba (dallamba?,
tiltakozásba?). Amíg nem érzékeled
a legkisebb részecskében is megint
a jelenlét végtelenségét s a
folytonos hiányból érkező késztetést,
a huzatot, amellyel a bizonytalanná vált
térben és időben is a szemed elé sodorja,
az orrodba lebegteti, a füledbe suhogja,
a bőrödre feszíti, az agyadba fészkeli,
a képzeletedbe festi, a nyelvedre röpteti
kimondhatatlan önmagát.
Bertók László (1935-2020)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése