Ady Endre: Az Úr érkezése

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon,
De háborus éjjel.

És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.


Ady Endre (1877-1919)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szabó Lőrinc: Mit láttam benned?

Weöres Sándor: Rongyszőnyeg (127)

Sohonyai Attila - Szanaszét összeszedve