Heltai Jenő: Levél

Ha el akarna néha jönni hozzám,
kicsi szobámat szépen rendbehoznám,
ha nem is hozhatnám le az eget,
de beszereznék néhány szőnyeget.

A pamlagon, hol álmodozni szoktam,
a sok lyukat megfoldanám titokban,
rozoga, tintás asztalomon itt
elhinteném kedves virágait.

Parancsait komorna-módra lesve
főznék teát, mikor leszáll az este,
s amire nem volt példa soha még:
szenet hozatnék és befűtenék.

Az óra járna és a lámpa égne,
s azt mondanám, ha menni készül: “Még ne…”
Suttogva kelne ajkamról a szó,
hogy élni édes és szeretni jó.

Heltai Jenő (1871-1957)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél