Gyurkovics Tibor: Nyári szerelem

Az emberi mozdulatokból
fölépített közös falak
és üres mosolyok törékeny
ráncai közt is védd magad,

a vállak üvegpalotája
mögött a lélek idegen,
ha betörik az ölelésben
karcol és sért minden elem.

A forró homokon hevernek
a tagjaink, mint az arany,
de oroszlánok és szerelmek
között mindenki maga van.

Külön a homok, a homokszem,
külön a test, külön az arc,
külön a jobb, a bal, az árnyék
és a valóság. Mit akarsz?

Gyurkovics Tibor (1931-2008)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél