Baranyi Ferenc: Utószó egy szerelemhez

Nincs mit mondanom,
nincs mit mondanod,
ami régen megszakadt, az
nem folytathatod,
szemed jégvirág borítja -
már beléd nem láthatok.
Nincs mit mondanod,
nincs mit mondanom,
párosan viselt magánynak
dupla súlya nyom,
szíved hangtalan parancsát
többé meg nem hallhatom.
Én már többé nem kereslek:
rádtalálnom nem öröm.
Te is engem csak - kerestél.
De én azt is köszönöm.
Mért, hogy a szerelmet mindig
megalázza a közöny?
Válni kell.
Kolonc koloncot nem visel,
önvédelemből hagylak el
s fel nem cseréllek senkivel.
Válni kell.
Én nem hiszek - te nem
hiszel,
a szív nem nézi mit cipel,
csak éppen már nem bírja el.

Baranyi Ferenc (1937-)