Csukás István: Ajtót nyitok rád
Ajtót nyitok rád hirtelen, felriadsz a szerelemből;
hová álmodod magad, az ajtórésben mi tündököl? ...
Milyen egérút nyílik, szívdobogva milyen kerítő gondolat
szöktetne, hogy könnyes-furcsán, mint a gémláb, megtörik nyakad?
Hová is futnánk, hová is futnál? Az első kanyar visszahoz,
csak a szemed lett még szelídebb, csak az irhám csatakos;
szíved előtt alulmaradok, mert alulmarad a világ szívem előtt,
kimosod csapzott szárnyamat s mint az ejtőernyőt, begöngyölöd,
nyár füstjét szimatolva zuhantunk, emlékszel még talán,
most hallgatod: ablak közé zárt törtarany dongó muzsikál,
leoltod a lámpát, fogad közé szorítod az inged, úgy vetkezel.
Eltajtékzó életembe nyugtalanul belefelejtkezel.
hová álmodod magad, az ajtórésben mi tündököl? ...
Milyen egérút nyílik, szívdobogva milyen kerítő gondolat
szöktetne, hogy könnyes-furcsán, mint a gémláb, megtörik nyakad?
Hová is futnánk, hová is futnál? Az első kanyar visszahoz,
csak a szemed lett még szelídebb, csak az irhám csatakos;
szíved előtt alulmaradok, mert alulmarad a világ szívem előtt,
kimosod csapzott szárnyamat s mint az ejtőernyőt, begöngyölöd,
nyár füstjét szimatolva zuhantunk, emlékszel még talán,
most hallgatod: ablak közé zárt törtarany dongó muzsikál,
leoltod a lámpát, fogad közé szorítod az inged, úgy vetkezel.
Eltajtékzó életembe nyugtalanul belefelejtkezel.
Csukás István (1936-2020)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése