Dsida Jenő: Nincs szerelem
Megszorítottad tintás kezemet,
mélyen, szomorún néztél a szemembe -
mintha dacolnál a világgal szembe,
de nem csókoltad meg az ajkamat.
Összeszorított fogaim közül
sóhaj susogott, mintha imádkoznám.
- Te csak simultál mind közelebb hozzám,
de nem csókoltad meg az ajkamat.
Füledbe halkan nótát dudolgattam,
két szemed égni és lángolni kezdett,
és úgy néztél, mint mementó-keresztet,
de nem csókoltad meg az ajkamat.
Harsogva tört ki szívemnek dala
s te rám borultál forró kínban égve,
s könnyed patakzott két kezem fejére,
de nem csókoltad meg az ajkamat.
Szinérváralja, 1925. november 22.
mélyen, szomorún néztél a szemembe -
mintha dacolnál a világgal szembe,
de nem csókoltad meg az ajkamat.
Összeszorított fogaim közül
sóhaj susogott, mintha imádkoznám.
- Te csak simultál mind közelebb hozzám,
de nem csókoltad meg az ajkamat.
Füledbe halkan nótát dudolgattam,
két szemed égni és lángolni kezdett,
és úgy néztél, mint mementó-keresztet,
de nem csókoltad meg az ajkamat.
Harsogva tört ki szívemnek dala
s te rám borultál forró kínban égve,
s könnyed patakzott két kezem fejére,
de nem csókoltad meg az ajkamat.
Dsida Jenő (1907-1938)
Szinérváralja, 1925. november 22.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése