Dienes Eszter: Óceánok üzenete

Akkoriban az éjszaka
viselős volt a holddal,
s a dagadt mellű nyárból
nem maradt, csak egy sor dal.
Az örök tenger és az alkony -
kószáltam lent a parton.
Szeptember vége volt. A vénasszonyok
nyarát eltüntette egy ciklon,
a felhők nyugatról keletre mentek,
késő virágok színekre estek,
de még virult sok semmiség -
ájult szavakba bújva
anyám szidta a messzeség...
Akkor már tudtam,
kőből van a kő,
fából a fa,
és sötétségből épül
az örök éjszaka,
s a titkok mélyén halkan
dorombol a tenger...

Dienes Eszter (1949-2014)