Karinthy Gábor: Köd

Az utcán minden szennyet és a házakat
a hónak drága leple föd.
Megyek - cipelve zúgó lázamat
s hollá, fejemre hull a köd!
A köd, a pajkos nagy gyerek
a vén utcákon hempereg,
dalol, dalol s kacag vadul,
szememre és hajamba hull!

Lábam feszül, ma este még megérkezem.
Hová? A jó ég tudja csak.
Zsebembe süpped mind a két kezem.
Hahó, az ember útja vak!
Ó, messze, messze álmodás!
ó álmodás! ó álmodás!
lepkék tűnő lengése. Füst!
futó ezüst! futó ezüst!

Szikrázó ajkadig ma este érek el,
mely tőlem messze-messze lett!
Sír-rí a hó, de a köd énekel.
Vigad a vén utcák felett.
Bukfenceket hány, emberek!
tombol, sikolt és hempereg!
ujjong a köd s kacag vadul.
szememre és hajamba hull!

Karinthy Gábor (1914-1974)