Sulyok Vince: Tegnapodban élsz
Életedből egyetlenegy napot
se tudsz elhagyni,
kinullázni teljesen s végérvényesen:
veled marad múltadból
mindig valami fontos-lényeges
(avagy éppen lényegtelen),
s magad is ott maradsz valamiképpen
örökre azokon a helyeken,
ahol valaha éltél és járkáltál,
a házakban, szobákban, amiket meglaktál
együtt nevüket vesztett emberekkel,
ködbe mosódott arcúakkal.
S valamiképpen ott maradtál
a dombhátak virágzásba ájult fái között is
valószínűtlen távol került tavaszokban
s a kisalföldi réteken, hol valaha
szelek dagasztották rajtad az inget,
mikor száradni favillával
“forgattad” a lekaszált szénarendet;
mögülük egy kihunyni sose akaró
nyár végi alkony
pirossága-feketesége sziporkázik
feléd – mintha tenné már ezer éve!
S ott állsz te még mindig egy dunántúli
szőlő végében is, nem is észlelve,
hogy kiszántották közben a szőlőtöveket,
a kunyhót felperzselték, s kiirtották
körül a szilvafákat: méznél édesebb
gyümölcseiken darazsakkal osztozkodtál…
Elszállt óráiddal, múltaddal
élhetsz csak, amíg élsz,
s ha tán nem is akarnád: mádban is
a tegnapodban élsz!
se tudsz elhagyni,
kinullázni teljesen s végérvényesen:
veled marad múltadból
mindig valami fontos-lényeges
(avagy éppen lényegtelen),
s magad is ott maradsz valamiképpen
örökre azokon a helyeken,
ahol valaha éltél és járkáltál,
a házakban, szobákban, amiket meglaktál
együtt nevüket vesztett emberekkel,
ködbe mosódott arcúakkal.
S valamiképpen ott maradtál
a dombhátak virágzásba ájult fái között is
valószínűtlen távol került tavaszokban
s a kisalföldi réteken, hol valaha
szelek dagasztották rajtad az inget,
mikor száradni favillával
“forgattad” a lekaszált szénarendet;
mögülük egy kihunyni sose akaró
nyár végi alkony
pirossága-feketesége sziporkázik
feléd – mintha tenné már ezer éve!
S ott állsz te még mindig egy dunántúli
szőlő végében is, nem is észlelve,
hogy kiszántották közben a szőlőtöveket,
a kunyhót felperzselték, s kiirtották
körül a szilvafákat: méznél édesebb
gyümölcseiken darazsakkal osztozkodtál…
Elszállt óráiddal, múltaddal
élhetsz csak, amíg élsz,
s ha tán nem is akarnád: mádban is
a tegnapodban élsz!
Sulyok Vince (1932-2009)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése