Rainer Maria Rilke: A vacsora
Köréje gyűltek, mind zavartan ámul,
s ő, mint a bölcs, ki elszánja magát,
most övéit elhagyva útnak indul,
s mint idegen folyik közöttük át.
Magánya, úgy mint rég, lelkére ül,
mert ez fakasztott minden mély cselekvést,
bolyogni kezd az olajfák közt ismét,
s aki szerette, futva menekül.
Vendégli őket végső vacsorával,
s kezük (miként lövésre a madárraj
vetésből rebben) rebben szava által,
s a kenyerek közül feléje száll;
az asztal körül röpködnek verdesve
s a kijáratot keresik, de már
Ő ott van mindenütt, akár az este.
Farkasfalvy Dénes fordítása
s ő, mint a bölcs, ki elszánja magát,
most övéit elhagyva útnak indul,
s mint idegen folyik közöttük át.
Magánya, úgy mint rég, lelkére ül,
mert ez fakasztott minden mély cselekvést,
bolyogni kezd az olajfák közt ismét,
s aki szerette, futva menekül.
Vendégli őket végső vacsorával,
s kezük (miként lövésre a madárraj
vetésből rebben) rebben szava által,
s a kenyerek közül feléje száll;
az asztal körül röpködnek verdesve
s a kijáratot keresik, de már
Ő ott van mindenütt, akár az este.
Farkasfalvy Dénes fordítása
Rainer Maria Rilke (1875-1926)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése