Gősi Vali: Fagyöngy-magány
Faágon sarjadó sóhaj nyomán
Aranyló fénykönny fák sudarán.
Gyöngyfüzér-bánat lombkoronán -
Örökzöld életet rejtő talány.
Némán meghajló fatörzs oldalán
Gyengéd ölelést vágyó magány.
Gősi Vali (1954-)
''...mert annyi mosoly, ölelés fönnakad a világ ág-bogán.'' Tudom, hogy nagyon sok verses blog van már, de azt gondolom, hogy soha nem elég. Aztán, blogokat böngészve, ha én örvendezni tudok egy-egy elfelejtett, vagy nem ismert versnek, azt remélem, hogy itt hasonló élményt nyújthatok a műfaj kedvelőinek. Olvassátok olyan szeretettel, amilyen szeretettel én válogatom össze a gyöngyszemeket.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése