Oláh András: veszteségeink
sok mindent kimosott belőlünk az idő
meghalni is lett volna hely s alkalom elégszer
martalékká lettek a megszakított félálmok
feketére perzselődtek a nyírfaligetek
kapualjak sem leskelődnek utánunk
s már tudjuk: semmit sem érdemes
kidobni – elvész elkopik úgyis…
kitörölni készülsz magadat közülünk
de lehet-e a múltba kapaszkodó
tekintetet lezárni ha újra és újra
idelopod a száműzött emlékeket
ne halj meg most nem szabad
kacér ringyóké már a part
ne adj hát előnyt Istennek ha véled
még egyszer kő-papír-ollót játszik
meghalni is lett volna hely s alkalom elégszer
martalékká lettek a megszakított félálmok
feketére perzselődtek a nyírfaligetek
kapualjak sem leskelődnek utánunk
s már tudjuk: semmit sem érdemes
kidobni – elvész elkopik úgyis…
kitörölni készülsz magadat közülünk
de lehet-e a múltba kapaszkodó
tekintetet lezárni ha újra és újra
idelopod a száműzött emlékeket
ne halj meg most nem szabad
kacér ringyóké már a part
ne adj hát előnyt Istennek ha véled
még egyszer kő-papír-ollót játszik
Oláh András (1959-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése