Rainer Maria Rilke: Szerelmes dal

Mint tartsam az én lelkem, hogy ne érjen
a te lelkedhez? Mint emeljem innen
más dolgokhoz fölötted, észrevétlen?
Jaj, csak lehetne a homályba vinnem,
rég elveszett magányba, a sötétben,
hol elhagyottan néma-tompa csend ül
s nem zeng a táj, ha mélyem mélye pendül.

De az, ami megérint téged, engem,
már egybefog veled s titkom kizengem,
a két iker húr egy hangot fuvall.
Milyen hangszerre vonták szíveinket?
S milyen játékos tart kezébe minket?
Ó, égi dal.

Kosztolányi Dezső fordítása

Hogy tartsam lelkemet, 
hogy lelkedet ne érintse? Hogyan emeljem át 
más tárgyakat érinteni feletted? 
Bár lelnék néki néma rejteket, 
hol párjaként valami Elveszettnek 
idegen csöndbe zárnám, mely tovább 
nem rezdül, hogyha mélyeid rezegnek. 
Mégis, mi minket ér, egybefogó 
egy mozdulattal ér, mint a vonó, 
mikor két húron egy hangot zenéltet. 
Mily hangszerre vagyunk feszítve ketten? 
Mily hang vagyunk mily játékos kezekben? 
Ó édes ének. 

Nemes Nagy Ágnes fordítása

Rainer Maria Rilke (1875-1926)