''...mert annyi mosoly, ölelés fönnakad a világ ág-bogán.'' Tudom, hogy nagyon sok verses blog van már, de azt gondolom, hogy soha nem elég. Aztán, blogokat böngészve, ha én örvendezni tudok egy-egy elfelejtett, vagy nem ismert versnek, azt remélem, hogy itt hasonló élményt nyújthatok a műfaj kedvelőinek. Olvassátok olyan szeretettel, amilyen szeretettel én válogatom össze a gyöngyszemeket.
 |
| Illusztráció: Simon Péter Magam mögött húzom az árnyékom, súrlódik az aszfalton, noha suhan- nia kéne, el ne kopjon még idő előtt, el ne szakad- jon a szerelmes viszony, ami összeköt a lenti és a fenti világgal, amíg, amíg csak lehet. Jász Attila (1966-) |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése