Jánosházy György: Vacog az élet
Vakító aranytányérként ragyog
az ég hatalmas abroszán a Nap –
de fázósan borzongó ablakok
színén fagyos foltok csillámlanak,
fagyos az utca és fagyos a fény,
dermedt könny ül, fagyos üvegdarab
csavargók és örömlányok szemén,
csupasz arcukba fagyos szél harap.
Jeges szelektől összefagy a lélek,
vacog, lúdbőrös, didereg az élet,
kiéhezett kóbor kutyák lesik.
Rideg aranytányér alatt kietlen,
hideg szobákban és kihűlt szemekben
új jégkorszak világa születik.
az ég hatalmas abroszán a Nap –
de fázósan borzongó ablakok
színén fagyos foltok csillámlanak,
fagyos az utca és fagyos a fény,
dermedt könny ül, fagyos üvegdarab
csavargók és örömlányok szemén,
csupasz arcukba fagyos szél harap.
Jeges szelektől összefagy a lélek,
vacog, lúdbőrös, didereg az élet,
kiéhezett kóbor kutyák lesik.
Rideg aranytányér alatt kietlen,
hideg szobákban és kihűlt szemekben
új jégkorszak világa születik.
Jánosházy György (1922-2015)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése