József Attila: Örökkön háborog a tenger
Örökkön háborog a tenger
örökkön zúgnak a lombok
örökkön fájdalmas az ember
örökkön kicsik a dolgok.
örökkön zúgnak a lombok
örökkön fájdalmas az ember
örökkön kicsik a dolgok.
József Attila (1905-1937)
Szabó Lőrinc: Mit láttam benned?
Mit láttam benned? Hőst, szentet, királyt. Mit láttál bennem? Rendetlen szabályt. Mit láttam benned? Magam végzetét. Mit láttál bennem? Egy út kezdetét. Mit benned én? Gyászt, magányt, titkokat. Mit bennem te? Dacot és szitkokat. Aztán mit én? Jövőm rémálmait. S te? Egy torzonborz állat vágyait. Én? Istent, akit meg kell váltani. Te? Hogy jönnek a pokol zászlai. S később, hogy az ellenség én vagyok? S én? Azt, akit soha el nem hagyok. Te, tíz év múlva? Tán mégis fiad? S én tíz év múlva? Láss már, égi Vak! S húsz év múlva, te? Nincs mit tenni, kár. Húsz év múlva, én? Nincs mit tenni, fáj! S a legvégén te? Így rendeltetett. S én, ma s mindig? Nincs senkim kívüled. Szabó Lőrinc (1900-1957)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése