Majláth Ákos: Damil

Ott akarok lenni,
amikor papírsárkánnyá változol.
Megijedni, hogy egy infarktus
hirtelenségével ragad el a szél.
A damilt erősen az ujjaim köré tekerni.
Szorítson a távolodás.
Szélcsendben szaladni veled,
nehogy földet érj.
Hozzászokni a rajzolt mosolyodhoz,
miközben egyre apróbbnak látlak.
A nyakamat kitörve nézni az égre.
Beismerni, hogy nem vihetlek
magammal mindenhová.

Majláth Ákos (1996-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Grecsó Krisztián: Legjobban nélküled

Nagy László: Csönd

Sohonyai Attila - Szanaszét összeszedve