Sebestény-Jáger Orsolya: A zarándok

Sárgára koptatott köveken

vén toronyba húzó lépcsőfokokon,

résnyire nyíló fények özönén

indulok Feléd egy láthatatlan nyomon.

A mozdulatlan időt egymásba fontam,

mint megunt lépteket a rég kihűlt kövön,

lassan haladtam, szinte vontatottan,

s fellégeztetett a résnyi fényözön.

Az utolsó lépcsőn vakított a fény,

életem ott térdelt a lábaim alatt:

Felhők, folyók, galambok álmai,

s parányi házak cserepén a Nap.

s kőfalnak dőlve a tisztánlátás perce:

míg meggörnyedt háttal felfele haladtam

- tapogatózva, hogy magasba törjek -

Te velem voltál végig, minden pillanatban.

Sebestyén-Jáger Orsolya (1969-)