Kántor Péter: Egy kandallóban ég a július

Csak jönne már! Csak jönne, jönne már!

Hóesés, tengeri szél, napsugár,

egy hír, egy palackba zárt üzenet,

a széken oldalt hajtod a fejed,

és máris alszol, kimerült elem,

vagy sétálunk a Margitszigeten,

szokott utakon kutya fut szokott

módján űzve egy szokatlan szagot,

amely mégis ismerős, csupa jel,

réteken, kavicsutakon terel,

csak jönne már, csak jönne, egy napon

kacsákat néztünk a wörthi tavon,

kortyolgattad a söröd; Istenem! –

gondoltam, vagyis hogy nem is, hanem

aztán láttuk a tengert, mennyi kék! –

próbálom felidézni sós vizét,

s már alszol, éj-függöny szemed egén,

de mit is, mire is gondoltam én?

Hosszú nyár volt vagy rövid volt, a juss,

egy kandallóban ég a július.

Kántor Péter (1949-2021)