Bertók László: Nem értette
Mikor a zsákot is kirázta,
és a homokot átpörgette
görnyedő ujjai között,
a hegytetőn már szétterült a hold.
A torony árnyéka, mint az abroncs,
alatta házak, emberek,
őszinte bokrok, okos állatok,
őrködők, alvók, élvezkedők,
belül minden, és minden végleges.
Állt az üres zsák és a hold előtt,
nem értette, hogy hol vétette el,
hogy senkinek sem hiányzik, amit...
Nézte saját árnyékát, emlékeit,
levetett göncét, vasalt városát,
és mint előbb a zsákot,
hozzáfogott kifordítani önmagát.
és a homokot átpörgette
görnyedő ujjai között,
a hegytetőn már szétterült a hold.
A torony árnyéka, mint az abroncs,
alatta házak, emberek,
őszinte bokrok, okos állatok,
őrködők, alvók, élvezkedők,
belül minden, és minden végleges.
Állt az üres zsák és a hold előtt,
nem értette, hogy hol vétette el,
hogy senkinek sem hiányzik, amit...
Nézte saját árnyékát, emlékeit,
levetett göncét, vasalt városát,
és mint előbb a zsákot,
hozzáfogott kifordítani önmagát.
Bertók László (1935-2020)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése