Takács Zsuzsa: Szerelem születése

Láz futotta el a kockás terítőt, az asztalt,
amelynél egymással szemben ültünk. Csak nem
leszek szerelmes? kérdeztem magamat.
Éreztem, hogy őt is ugyanaz a bizonytalanság
fogja el: a körülmények semmibe vétele.
Egy percre arcába temette homlokát.
Sóhajtozás támadt minden zöld, kirobbanó
lugasban és sírni kezdtek az újszülött levelek.




Takács Zsuzsa (1938-)




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Grecsó Krisztián: Legjobban nélküled

Nagy László: Csönd

Sohonyai Attila - Szanaszét összeszedve