Jenei Gyula: Itt voltál?

„forrón majd újra hidegen
ömlik a vér át a szívemen”
(Fekete Vince)

fűszál élén, arcon
lecsorgó fény –
árad, áramlik
mindig ugyanaz a lét.
kiszámíthatóan
vagy szeszélyesen

a múlt idő a jelenbe átmos.

meszesedő csatornákon
áramlik, lüktet langyosan,
télen és nyáron
harminchat fokosan –
gépiesen és unalmasan.

árnyékra ragyogás,
szerelemre megszokás,
megszokásra új tapasztalat.

lapra lap –
így múlunk el.

kimeszelt terek,
falra aggatott múlt,
újrafestett képkeret:

ablakon át nézni a szelet.

mustízű ősz ballag a hegyről.
itt voltál?
itt.

szemerkél, szitál –
a cipő tiszta sár.

csak a föld, csak a földnek mélye,
tömör sárgája, porló feketéje!

Jenei Gyula (1962-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél