Vitéz Ferenc: Töredék a Múzsához
(Turcsányi Béla festménye előtt)
(…)
Néha álmodom rólad.
Néha magammal viszem
a csöndedet a villamosra.
Tudom, hogy néha jó vagy.
Néha elviszel magaddal
a csillagokra.
Vitéz Ferenc (1965-)
Sohonyai Attila - Szanaszét összeszedve
Elveszetten tudok csak józan lenni. Emlékszel, mikor egész nap kerestelek, és egy utcasarokban, szinte kezdtem megfagyni, mire odajöttél, és én nagyon megöleltelek. …sose tudtam hiányt táplálni olyanért, amihez nem kötődtem, ezért az első megismerkedésnél elhatároztam, hogy beléd szeretek. Reménytelenül, és spontán módon. Mert tudtam már akkor, hogy nem akarom, hogy hiányozz. Az szörnyűbb dolog, mintha féltesz valamit. Mert ha féltesz, van ami átvigyen a holnapba. Minden nap öröm, hogy téged tudlak félteni, és hogy ezzel ócska módon nem élsz vissza. Azt hiszem ha egyszer úgy ébrednék, hogy nem vagyok elveszett, megvan mindenem, magamra rettentően haragudnék, mert az azt jelentené, hogy sosem szerettelek. …pedig mindennél jobban.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése