Csoóri Sándor: Ez hát nyár
Kóbor, nagy lepkék járnak hozzám,
ide szállnak az ablakfámra,
billegdélgetnek, mint Picasso
gömbön tiporgó artistája.
Ez hát a nyár, a nyugtató derű,
Isten utcaszínháza, szöveg nélkül.
Leül egy veréb is a porba,
saját magával összebékül.
Ez volna jó tán nekem is,
a meleg por, a béke álma,
amikor a narancsos űrbe
kiszáll egy űrhajós bogárka:
kis semmiség a mindenségbe,
aprócska láng-hit, láng-remény,
s úszik utána zöldes csóva
a hajlékony ég peremén.
És én csak nézném, lombokon át,
mintha egy vers hagyna el éppen
vagy egy örökölt vasgolyó,
dongók zajában, szalmafényben.
ide szállnak az ablakfámra,
billegdélgetnek, mint Picasso
gömbön tiporgó artistája.
Ez hát a nyár, a nyugtató derű,
Isten utcaszínháza, szöveg nélkül.
Leül egy veréb is a porba,
saját magával összebékül.
Ez volna jó tán nekem is,
a meleg por, a béke álma,
amikor a narancsos űrbe
kiszáll egy űrhajós bogárka:
kis semmiség a mindenségbe,
aprócska láng-hit, láng-remény,
s úszik utána zöldes csóva
a hajlékony ég peremén.
És én csak nézném, lombokon át,
mintha egy vers hagyna el éppen
vagy egy örökölt vasgolyó,
dongók zajában, szalmafényben.
Csoóri Sándor (1930-2016)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése