Gál Sándor: A tél árnyalatai
1
hóval fedett udvar
korai sötétség derengése
a diófák magánya
rávetül a fagyos nyugalomra
mindezt
a tél árnyalatának is nevezhetném
amely mögött alig hallható
hangok hullámait terelgeti
az érzékelhető szél
tűnő áramlása
valódi a látvány
s annak visszaverődése
a tudatban
lehet hogy a béke
s a képzelet
határtalansága
a pillanat szépsége
és hogy mindez
újra és újra megélhető
2
szeretem a hóesést
s benne a tájat
ott lenni a fehér és tiszta
kristályvilágban – –
szeretem benne a nappalt
és szeretem benne az éjszakát
amikor a fák gallyait
megroppantja a tél
különös mennyei rianások
szaggatják sokfelé
az éjszakát
táncolnak benne csilló-havak
meg a fenyvesek ózona
és az áradó gyantaillatok
hóval fedett udvar
korai sötétség derengése
a diófák magánya
rávetül a fagyos nyugalomra
mindezt
a tél árnyalatának is nevezhetném
amely mögött alig hallható
hangok hullámait terelgeti
az érzékelhető szél
tűnő áramlása
valódi a látvány
s annak visszaverődése
a tudatban
lehet hogy a béke
s a képzelet
határtalansága
a pillanat szépsége
és hogy mindez
újra és újra megélhető
2
szeretem a hóesést
s benne a tájat
ott lenni a fehér és tiszta
kristályvilágban – –
szeretem benne a nappalt
és szeretem benne az éjszakát
amikor a fák gallyait
megroppantja a tél
különös mennyei rianások
szaggatják sokfelé
az éjszakát
táncolnak benne csilló-havak
meg a fenyvesek ózona
és az áradó gyantaillatok
Gál Sándor (1937-2021)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése