Jánosházy György: Valahol
Álmos szél ődöng szűk sikátorokban:
álmos a szél, a házak és kövek,
bokája alatt álmos tócsa loccsan,
itt minden álmos, fáradt és öreg.
Ha olykor ide tévedt, az Időnek
titokzatos kéz álomport adott;
a pást álomba hívó, puha szőnyeg:
aludtak itt békétlen századok.
Álmosak itt a napok és az évek,
a szerelem, az öröm és a lélek,
az ér is akadozva csordogál.
Álmos itt minden: a táj és az ember,
befelé bámul ernyedt, báva szemmel,
és egybefolyik élet és halál.
álmos a szél, a házak és kövek,
bokája alatt álmos tócsa loccsan,
itt minden álmos, fáradt és öreg.
Ha olykor ide tévedt, az Időnek
titokzatos kéz álomport adott;
a pást álomba hívó, puha szőnyeg:
aludtak itt békétlen századok.
Álmosak itt a napok és az évek,
a szerelem, az öröm és a lélek,
az ér is akadozva csordogál.
Álmos itt minden: a táj és az ember,
befelé bámul ernyedt, báva szemmel,
és egybefolyik élet és halál.
Jánosházy György (1922-2015)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése