Oláh András: kilátásaink
kapaszkodót keresünk–
gyökereink az égbe nyúlnak –
függőségeink
kitakarítják alólunk a múltat
s e fejre állított világban lépcsőink
a semmibe simulnak
Oláh András (1959-)
Grecsó Krisztián: Legjobban nélküled
„legjobban nélküled tudok veled lenni ilyenkor majd kibuggyan nejlon bőrén a lelkem ennyi (…) mi sem igazabb mi sem igazabb ennél pedig téged nem elég félteni ezt még így sosem mondtam olyan jó most ezen is túl lenni a vallomásokon félholtan hagyni hogy unásig fulladásig bemagolj a sírás a sírás a nevetés van egy saját közös titkom rólad amit nem is gondolnál mert a feledés végtelenségig kicsúszik alólad legjobban nélküled vagyok veled mert ha itt vagy csak rád figyelek” Grecsó Krisztián (1976-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése