Böszörményi Zoltán: Másféle nyár

Ez a vers eszköz.
Csak egy percre bérelem ki,
hogy a tudatodra hassak.
Azt tervezem, miként a trójai falovat,
belopjam magam a gondolataid közé.
Azt akarom, szeresd a feletted
tétovázó felhőt, képzelődj
múlt nyarakról, légy bizakodó,
felettébb derűs.
Ha így teszel, ezzel engem is befolyásolsz,
engem, aki azért béreltem ki ezt a verset,
hogy belopja magát a gondolataid közé,
megigazítsa egy félresikerült, izgága mondatodat,
kíváncsi tekintettel fürkésszem a látóhatár alján
bujkáló bizonytalanságot,
felhagyjak a kétkedéssel,
ha a Rákóczi út homályában lenge,
könnyű széllel találkozom,
s arról képzelődjem,
milyen jó erre sétálni
ebben a versben,
minden gond és kötelezettség nélkül,
hogy ezt az érzést neked is átadjam,
vedd kezedbe,
halld ki belőle a nyár tompa szívverését,
szívd magadba illatát.


Böszörményi Zoltán (1951-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél